ÁLMOMban már láttalak

ÁLMOMban már láttalak

Míg mások arról álmodoztak, hogy hercegnők, esetleg gazdag özvegyek lesznek ha felnőnek, én telefonfülke szerettem volna lenni. Na, nem ütött-kopott, tele graffitival, hanem amolyan örkényi, amelyik végigballag a körúton, majd leparkol a virágos réten, kicsit megdőlve a puha talajon. Mielőtt megkérdeznéd, igen, látott már pszichológusJ

http://good-wallpapers.com/misc/18102

Álmomban már végignéztem, ahogyan magányos telefonfülkeként ott állok a pipacsok között. Nem vágytam, sem egy pasi fülkére, sem arra, hogy a Magyar Posta egyik képviselője odajöjjön és ország világ előtt kitüntessen, de még csak arra sem, hogy a felettesem, a sokkal nagyobb, okosabb telefonfülke megveregesse a vállamat. Csakis telefonfülke szerettem volna lenni, ugyan azzal a négy sorral a telefonkagylómban, ahogyan annak idején, a mester megírta. Hogy egyre hülyébb gondolataim vannak? Meglehet, egyesek szerint, ez korral jár, akárcsak a hüvelyi depresszió, meg azt követő klimax. Meg a furábbnál furább álmok, amelyek most azért jutottak eszembe, mert egyik ismerősöm csokorba gyűjti őket, hogy aztán kielemezhesse. Hát az enyémekkel lesz bőven dolga, szerintem szegény a végére azt is megbánja majd, hogy nem inkább azt próbálta megfejteni, hogyan lehet kisegereket parányi villák használatára megtanítani, mert talán az is egyszerűbb lenne.

http://www.theredpoppyendeavor.org/About_Us.html

Néha fura, máskor meg félelmetes álmok gyötörnek. Én nem álmodom csodás repülésekről, meg arról, hogy felülről látom a várost, talán azért nem, mert ez túlságosan is normális dolog lenne. De álmodom koporsóban felülő halottakról, sőt egyszer már a szemhéjamat belülről szemlélve azt is vizionáltam, hogy halott sztárok lepték el a szobámat és mind azt akarták, hogy az ő mennyországi sztorijuk kerüljön címlapra, ne pedig a szomszéd urnalakóé. Semmi baj, ez csak munkahelyi ártalom, mint ahogyan az a gondolat is, amely egy-egy agybomlasztó beszélgetés után felsejlik bennem, miszerint szegény anyám hiába áldozott annyi pénzt a taníttatásomra.

És nem kamu, tényleg gyakran álmodom a vadvirágos réttel, amely az egyedüli hely, ahol képes vagyok teljesen megnyugodni. Egyik alkalommal felpakoltuk a cuccunkat és nekivágtunk, hogy megkeressük a pipacsos rétet, amelyet álmomban láttam. Ez csak azért tűnt egy barnamedve barátságos ölelésénél is vadabb ötletnek, mert január volt. De az én férjem, annyira jó ember, hogy amikor elmondtam neki, most pedig útnak indulok, nem kényszerzubbonyt hozott, hanem a slusszkulcsot és nekivágtunk pipacsot keresni. És ha hiszitek, ha nem, végül megtaláltuk a helyet, amit megálmodtam. Igaz, több mint 800 kilométert autóztunk egyetlen fotóért, amint kizárólag csak pipacsok vannak, de hát ilyenek vagyunk…mi egy kis őrültségért, bizony képesek vagyunk a szomszédba is elmenni, még ha az nem is a következő utcában, hanem a szomszéd országban van isJ

Ha már álmokról meséltem, akkor most jöjjön az a sütemény, amit valóban álmaim desszertjének neveztem el, annyira selymes, lágy és finom. Akár egy kis szelet mennyország.

ÁLMAIM SAJTTORTÁJA

Mint ahogyan azt már tőlem megszokhattátok, a mai desszert is gyors lesz és igen egyszerű. Először a tortalapot készítjük el, két tojásból, két kanál vízből, két kanál cukorból, egy sütőporból és öt evőkanál lisztből. A keveréket 200 fokon 10 percig kerek tortaformában sütjük, majd rácson kihűtjük. Közben 2 deci habtejszínből kemény habot verünk két kanál porcukorral. Fél kiló sajtkrémhez hozzáreszeljük egy citrom héját, ízlés szerint porcukrozzuk, majd jól kikeverjük. A sajtkrémhez lazán hozzádolgozzuk a tejszínt, majd ezt a masszát a tortalap tetejére halmozzuk és egyenletesen elsimítjuk. A tetejére bármit tehetünk, az én személyes kedvencem az aszalt szilva, ami remekül megy hozzá. A szilvákat hosszában kettévágom, és ezzel teljesen befedem a sajttortát, valahogy így.

HAMIS RIZSESHÚS

HAMIS RIZSESHÚS

 Lehetőleg sült szejtánt (búzahúst) vegyünk ehhez az ételhez, ami vagy kockára, vagy szeletre van vágva. Ha szeletelt, akkor felkockázzuk. Közben sárgarépát, fehérrépát, zellert, esetleg bébicéklát kis kockákra vágunk. Vajat olvasztunk, rádobjuk a zöldségeket és picit megpirítjuk. 

Hozzáadjuk a jázmin rizst (lehet másmilyen is), sót, borsot, majoránnát, petrezselymet és pici köményt. Dupla annyi vízzel felöntjük, mint a rizs mennyisége volt. Fedő alatt puhára főzzük. Ha kész, hozzáadjuk a szejtánt és kicsit összepirítjuk az egészet. Ízletes egytálétel. Tehetünk rá tejfölt is, ha úgy szeretjük.

Kórházi kosz(t) - (k)RÉMES

Kórházi kosz(t) – (k)RÉMES

Tegnap nagy késztetést éreztem arra, hogy ledózeroljam az egyik budapesti kórházat, úgy ahogy van. Csakis azért nem írom le, hogy melyikről beszélek, mert nem szeretnék később pereskedni, de annyit azért elárulok, nem egy külvárosi egészségügyi intézményről van szó.

Na ez, nem az a hely...:-)
http://www.bathroomvariety.net/hospital-bed/

Évtizedeket sikerült visszautaznom az időben egyetlen szempillantás alatt mindenféle időkapszula vagy időgép nélkül. De nem csak időbeli, hanem térbeli elcsúszást is érzékeltem és már-már azt vártam, mikor szólnak hozzám, mondjuk valamelyik balkáni nyelven. Utoljára a nyolcvanas években láttam ilyen rettenetes állapotokat kórházban. Mondtam is a többieknek, ha netán valaha eszméletlen leszek és ebbe a kórházba akarna a mentő hozni, inkább láncoljanak otthon az ágyhoz és hagyjanak csendben és TISZTASÁGBAN meghalni.

Mert az, hogy nincs pénz kórházfelújításra, nagy ímmel-ámmal még meg is értem, de hogy takarítani miért nem lehet, az számomra totál rejtély. Komolyan mondom, ha engem, mint hozzátartozót arra kérnének, vigyek magammal felmosórongyot, meg némi tisztítószert és egyszer-egyszer takarítsak ki a szoba környékén, ahol a hozzátartozóm fekszik, hát szó nélkül megtenném és szerintem mások is.

http://www.goodhousekeeping.com/home/cleaning-organizing/how-to-clean

Kavargott a gyomrom a folyosók, a közösen használt helyiségek láttán, büdös volt és retkes minden. Attól féltem, hogy fertőzést kapok, ha a kilincshez érek. Aztán abból is ízelítőt kaptam, milyen a kórházi koszt. Röviden összefoglalva, kevés és rossz. Számíthatunk rá, ha nem az alapbetegségünktől, akkor majd a kajától, vagy éppen annak hiányától felfordulunk.

És ha hiszitek, ha nem a kajához se tányért, se evőeszközt nem kapnak a betegek. Azt hittem, hogy csak szívatnak, amikor ezt elmesélték, de aztán rájöttem, tényleg a papírtálcáról kell felnyalogatni az ebédet, ha valakinek mondjuk nincsenek hozzátartozói és nem tudják bevinni neki a szükséges felszerelést.

Zsuzsi barátnőm egy hónapja szült a Margit kórházban, ahol azért sokkal emberibb körülmények voltak, de kanalat például ott sem adtak a kismamáknak. Csoda, hogy egyáltalán ágyat, meg saját orvost nem kell az embernek magával vinni miközben éppen az életben maradásért küzd. Szerintem előbb-utóbb ide is eljutunk, meg oda is, hogy bocsánatot kell kérnünk, ha betegek leszünk. Ezt a mostani helyzetet szerintem pár év múlva nagyon megszívjuk majd. Az okos, képzett, jó orvosok külföldre menekülnek a nyomor elől, vagy átmennek a kórházi folyosó túloldalára és beállnak takarítónőnek, mert azzal jobban keresnek. Operálni meg majd azok fognak, akik „másra nem jók” vagy éppen lusták megfogni a seprűt. Vagy azok, akik elhivatottak és fotoszintézissel is képesek táplálkozni:-) Én mellettük vagyok, ha ők meg mellettem! :-)

Mivel nem szeretnélek rémes kórházi koszttal gyilkolni titeket, ezért inkább valami KRÉMESET ajánlok, abból is egy sós és egy édes változatot.

AVOKÁDÓKRÉM ÉS VANÍLIAKRÉMES KOCKA

Az avokádót sokan egyáltalán nem ismerik, pedig ma már minden nagyobb üzletben, sőt piacon is kapható, ráadásul már nem is annyira drága. Egy jó nagy adag krémhez elég három érett példány, egy paradicsom, egy paprika, némi chili, 3 gerezd fokhagyma, egy lilahagyma, negyed citrom leve, 1 evőkanál majonéz, só és bors. A zöldségeket meghámozzuk, (a paradicsomot nem kell) felkockázzuk, és a mixerbe tesszük. Hozzáadjuk a majonézt, a citrom levét és a fűszereket, majd pépesítjük az egészet. Pirítóssal, de friss kenyérrel is jó. Én legutóbb ciabattával ettem és azzal is isteni volt.

A vaníliakrémes süti szintén nagyon egyszerű. A laphoz két tojást mixeljünk össze négy kanál cukorral, és amikor már habos, tegyünk bele egy sütőport, hat kanál réteslisztet és 200 fokon süssük 10-15 percet. Ha a tűre már nem ragad rá a tészta, rácson kihűthetjük. Közben négy tojás sárgájához adjunk két vaníliacukrot, két kanál porcukrot és jól keverjük össze kézi mixerrel. Aztán tegyünk bele négy csapott evőkanál lisztet, 3 deci tejet és kis lángon, állandó keverés közben főzzünk belőle sűrű krémet. Amikor kicsit kihűlt, keverjünk hozzá 1,5 evőkanál vajat. Közben két tojás fehérjét verjük kemény habbá két kanál porcukorral és két teáskanál liszttel. Amikor a vaníliakrém teljesen kihűlt, óvatosan keverjük össze a tojáshabbal. Ezt tegyük a hideg tésztalapra. A tetejét én aszalt gyümölcsökkel díszítettem. Ebből a krémből és a tésztából pohárkrémet is csinálhatunk. Rétegenként rakjuk a pohárba, tetejét kakaóval szórjuk meg.

SZTÁRRECEPTEK - MA VÁMOS ERIKA KEDVENCE

Sziasztok!

Ezentúl egy-egy kedves barátom, ismerősöm is megosztja veletek kedvenc receptjeit. Olvassátok és fogadjátok őket szeretettel!

Vámos Erika (TV2 műsorvezető)  receptje

Erika kedvence

2 csésze zabtöret
1 nagy fej karfiol rózsáira szedve
1 brokkoli rózsáira szedve
3-3 szál sárga és fehérrépa felszeletelve
1 fej voroshagyma apróra vágva
4 gerezd fokhagyma felaprózva
egy csomó petrezselyem felaprozva
1 kefir
hidegen sajtolt olaj
tengeri só
bors

A zabtöretet kis olajon megpiritjuk, majd kétszeres mennyiségű sós vízzel felöntjük, pici borssal meghintjük, majd lassan, 30 perc alatt puhára főzzük. A zöldségeket megfőzzük, lecsepegtetjük. Az olajon megpiritjuk a hagymát, átforgatjuk benne a zöldségeket és a megfőtt zabtörettel. Az egészet tűzállótálba öntjük és meglocsoljuk a kefírrel, amit sütőben rásütünk.

Chilis kávé megjegyzése: Hmmmm, jól hangzik! :-) Köszönjük!



Nekem ez KÍNA!

Nekem ez KÍNAI

Van egy listám, melyen azoknak a neve szerepel, akiket gátlás nélkül kiosztok majd, miután megnyerem a lottóötöst. Ezt egyébként némi alkohol hatása alatt is simán megtettem már egyszer…ugye sejtitek, mi lett a következménye.

http://www.rapidcashsystem.net/Blog/money-online/

A lista nem túl hosszú, de tele van nagykutyákkal, akik egyébként kutyául bánnak velem. Aláznak, megszólnak, beszólnak, belém rúgnak, és mindezt még élvezik is. Olyan is van köztük, akinek az agya helyett vélhetően csak aranyrúd van a koponyájában.

Gazdagnak lenni jó…lehet. Azt, hogy a pénz nem boldogít, biztosan valami sejk  kezdte el terjeszteni kőkeményen belőtt állapotban. Tudom, hogy ezért sokan megköveznek majd. Persze vizionálhatjuk, hogy milyen boldogító állapot egy jurtában ülve a mellünkön lógó gyermekünknek dudorászni, miközben vajat köpülünk, de hát ez csak egy idealizált performansz. Ám ha valaki már kipróbálta és hosszú távon bejött neki, ne tétovázzon, írjon most, hogy tanulhassak tőle!

Egyszer már én is viselkedtem úgy, mint a gazdagok, kivéve persze az ominózus történést követően, amikor is az Andrássy úton állva lábon hordtam ki legalább tíz mini szívinfarktust. Új voltam még a fővárosban, halványlila gőzöm sem volt arról, mit jelent az Andrássy úton vásárolni. A felíratok tök kínaiul hangzottak számomra, a kirakatokban meg csak a szépen kiállított cuccok voltak, árlisták nem. Gondoltam, meglepem magam valami aprósággal, de mivel elég csehül álltam, így csak egy harisnyaboltba mentem be. Szeretem a mintás harisnyákat, ez az egyik gyengém. Gondoltam, pár ezernél még a fővárosban sem kerül többe egy ilyen darab, így bátran elkértem a polcról egy tetszetős példányt és már vittem is a kasszához. Még az sem volt gyanús, hogy rajtam kívül senki nem tartózkodott az üzletben és még a padlólap is márványból volt. Odaadtam a bankkártyámat, és amikor a nő lehúzta már mondta is az árat: 25 ezer forint. Istenemre mondom, azt hittem kandi kamerás felvételbe keveredtem, de mint később kiderült, csak egy Armani boltba. Azóta van egy 25 ezres Giorgio Armani harisnyám, amit ki sem merek bontani a csomagolásból, nehogy belepje a por. A történet tíz éves, de az érzés, amint a levegőt kapkodom szaporán a bolt előtt, egy életre elkísérJ

Nem tudok én úgy viselkedni, mint a gazdagok. Nem jártam magánóvodába, nem volt otthon ezüstétkészlet, sem kutyabőr a falon. Sosem jártam kőgazdag és kőbunkó fazonokkal, igaz azok, nem is az én fajtámra, hanem a modellcsajokra buknak. Ám egyszer egy fél napra Greta Garbó szerű istennőnek érezhettem magam, amikor is egy pasi fehér cabrioval vitt randizni. Lebegett a hajam a szélben, éreztem, már csak egy hosszú cigaretta hiányzik a kezembe, és megkapom a hollywoodi főszerepet. Csacsogtam, és amikor megálltunk a város legpuccosabb étterménél, éreztem, most végre úgy fogok bevonulni az ajtón, ahogy már évek óta megérdemeltem volna. És úgy is lett…bevonultam, a fehér nadrágom fenekén egy hatalmas folttal, mert gatyarohasztó nyár lévén jól beizzadtam a bőrülésbeJ

S bár a meggazdagodás képlete egyelőre valóban kínai nekem, most mégis ajánlok valami finomságot, ami szintén kínai, de sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint hatalmas vagyonra szert tenni.

KÍNAI BARNATÉSZTA

Általában spagettit használok ehhez az ételhez, de más is jó. Szóval megfőzzük a tésztát, közben előkészítjük a zöldségeket. Répát, fehérrépát, zellert, karalábét, káposztát és lilahagymát csíkokra vágunk. Vajon megpirítjuk a hagymát, majd hozzá adjuk a zöldségeket. Egy kávéskanál cukorral, csipet sóval, kicsi fokhagymával ízesítjük. Ezt követően a zöldségeket meglocsoljuk sötét szójaszósszal és édes chili szósszal. Pici vizet adunk hozzá és félpuhára pároljuk a ragut. Amikor kész, hozzátesszük a kifőtt tésztát és az egészet összepirítjuk. Tehetünk hozzá tofu kockákat is, amelyeket előre sózunk, pici köménnyel megszórunk és kis vajon megsütünk. Így keverjük a tésztához. Egyszerű, finom étel.

Így fogytok ti!

TÖLTÖTT galambok, avagy így fogytok ti!

A nővérem, már kilenc éves volt, amikor én és az ikertesóm megfogantunk valami furcsa balszerencse folytán, vagy nevezzük inkább szexuális balesetnek. Mindemellett hálásak lehetünk szüleinknek, hogy még ennek ellenére sem mondtak le rólunk és nem végeztük genetikai hulladékként egy nőgyógyászati műtő szemeteskosarában.

Kis ikrek...

Végül megszülettünk, felsírtunk, aztán szoptunk és aludtunk, mint minden jól nevelt csecsemő. Csak abban különböztünk az átlagtól, hogy „össztömegre” még ketten sem ütöttük meg egy jól fejlett baba súlyát. S bár aztán szépen nőttünk, mint az égig érő paszuly, de sosem lett belőlünk olyasfajta kövér kisgyerek, akiknek a dauerolt hajú, rúzsos fogú öregasszonyok megcsippentik az arcát. Míg más anyukák folyton dugdosták a gyerekeik elől a nassolnivalót, minket meg arra próbáltak rávenni, hogy együnk. Hiába telt, múlt az idő és hiába ettünk egyre többet, nem híztunk. Sovány kisgyerekből vézna kamaszok lettünk, ráadásul mindig egyformán voltunk soványak. Végül is, ezzel csak oda akarok kilyukadni, hogy míg más csajok folyton koplaltak, mi a diéta szót csak szóbeszédből ismertük.

...nagy ikrek

Van egy barátnőm, aki egész életében dagadt volt, de nem az a fajta töltött galamb, hanem egy zsírhegy. Örökbecsű mondása tinédzserkorom óta a fülembe cseng, „a szerelem múlandó, a háj állandó”. És milyen igaza van, hiszen az utóbbi négy évtized alatt mindketten számos hímnemű egyeden túl vagyunk már, de ő szegény a zsírpárnáitól csak hébe-hóba tudott megszabadulni, akkor is csak olyan rövid időre, mint egy rosszemlékű villámlátogatás. Ráadásul hiába volt ránézésre 30 kilóval kevesebb, mint az előző hónapban, mindig a duci lány agyával gondolkodott. Felébredt és nem azt kérdezte, milyen nap van ma, hanem, hogy mi lesz az ebéd? Miután leszokott a cukorról, a kávéjával együtt annyi édesítőszert vitt be a szervezetébe, hogy az a gyomrában hótziher, egy bazi nagy tartósítószer heggyé állt már össze. Ráadásul az állandó fogyi bogyózástól folyton hasmenése lett, ami miatt sosem tudtunk egy hosszabb sétát tenni a városban. Amikor erre panaszkodott, mindig azzal bíztattam, gondolkodjon pozitívan, vagyis, bár a moziműsorról lemaradt, de olyan gyorsan futott hazáig attól való félelmében, hogy összecsinálja magát, hogy azzal legalább 200 kalóriát elégetett.

Sajnálom azokat, akikkel valamilyen rosszindulatú tréfát űznek odafentről és egy életen át kopog a szeműk, mert tilos ránézniük bármiféle szénhidrátra. S bár nem vagyok dietetikus, én mégis inkább azt javasolnám nekik, időnként engedjenek meg maguknak egy kis bűnös élvezetet, és ha emellett még arra is képesek, hogy ne csak a hangjukat emeljék fel, hanem a feneküket is, biztosan nem lesznek egy életen át töltött galambok.

Én viszont, ha nem bánjátok, ma sem fogyókúrás étellel készültem, inkább kétféle TÖLTÖTT paprikával. Az egyik inkább hagyományosabb, a másikat meg az igazi gurmanoknak ajánlom.

TÖLTÖTT PAPRIKA

Az egyik variáció a hagyományos hússal töltött, paradicsomszószos paprika vega változata. Szóval a paprikákat megmossuk és kiszedjük a magját. A tölteléket én szejtánnal, vagyis búzahússal készítem, amit először ledarálok. Hozzákeverem a rizst, egy tojást, pirospaprikát, sót, borsot, petrezselymet és reszelt füstölt sajtot. A tölteléket a paprikákba teszem, de nem szabad nagyon teletölteni, mert főzés közben a rizsszemek megnőnek. Közben egy nagyobb edényben kis rántást készítek, ráöntöm a paradicsomlét, kicsit cukrozom, majd beleteszem a paprikákat. Fedő alatt, alacsony hőfokon egy órát főzöm.

A másik fajta töltött paprikához szintén kiszedjük a magokat. A töltelékbe kéksajt és sós vízben főtt rizs kerül, amit jól összenyomkodunk. A sajtos keveréket a paprikába töltjük, majd azt grillen, vagy pici vajon serpenyőben megsütjük. Ha már kicsit barna a paprika, elkészült az étel. A paprikákat végül kihűtjük és karikára felszeletelve tálaljuk. Kiváló előétel.

ZÖLDSÉGMÁRTOGATÓS, SÜLT ZÖLDSÉGES HAMBURGER

ZÖLDSÉGMÁRTOGATÓS, SÜLT ZÖLDSÉGES HAMBURGER

Az úgynevezett zöldségmártogatóshoz semmi szükség a főzőtudományodra, azt nyugodtan bepakolhatod, a spájzba. Inkább vegyél elő egy uborkát, egy-két sárgarépát, karalábét, bébicéklát. Ezeket hámozd meg és vágd csíkokra. Aztán kis tejfölt mixelj össze kéksajttal és már kész is az isteni vacsora. A zöldségeket mártogasd a kéksajtos tejfölbe és élvezd az ízek harmóniáját. A mártást elkészíthetjük például zöldfűszerekkel, esetleg majonézzel és mustárral, vagy chilivel is. De egyéb mártást is kitalálhatsz hozzá, attól függően, mit szeretsz, esetleg fogyózol, vagy sem? J

A sült zöldséges hamburgerhez a zsemlét készítsd el úgy, ahogy egyszer már megtanítottam neked. Aztán zellerkarikákat, paradicsomot, paprikát, lilahagymát és répát grillez meg serpenyőben kis olajon, vagy grillrácson. Ezután a zsemlébe tegyünk egy szelet sajtot, majd halmozzuk rá a grillezett zöldségeket. A tetejére még egy szelet sajt, majd a zsemle teteje kerül. Még finomabb, ha az összerakott hamburgert pár percre feltesszük a grillre, mert attól füstös ízt kap az egész szendvics.

Mehet a LEVESBE

Mehet a LEVESBE - Mese a "Moslékosról"

Ha valaki még egyszer meglátná, hogy bemegyek a „Moslékosba” és ott pénzt adok valamiért, felhatalmazom, vágja le a kezem, vagy döfjön tőrt a szívembe. Ezután elrettentő példaként  tűzze ki felnégyelt testemet valami magas és feltűnő helyen álló épületreJ

Ki tudja, mi van benne?

Nos, hol is kezdjem? A Moslékos, az egy hely, ahol ételeket főznek és eladnak, vagyis drága pénzért (meg)etetik a népet, egy nagy rakás szarral. S mivel a közelben nem igazán van hasonló étkezde, így nagyon sokan már csak megszokásból, na meg lustaságból is odajárnak. Azt nem árulom el, hogy hol van, mert a végén még hitelrontásért beperelnek, pedig biz’ isten, megérdemelnék, hogy leleplezzük őket. Egyébként úgy sejtem, hogy a mi „Moslékosunk” cseppet sem egyedi jelenség, kicsiny hazánkban a monopolhelyzetben lévő gyorskajáldák egy része szintén mocsokmód drága és ráadásul még a kaja is rossz, amit árulnak. Hát a mi „Moslékosunk” is pont ilyen. Az étel silány minőségű és a legtöbb embernek megfájdul tőle a gyomra, ha megeszi. Ráadásul a kiszolgáló személyzet többsége bunkó, flegma és úgy vágják az ember elé az ételt, mint ahogyan azokban a régi börtönfilmekben a fegyőrök tették azt a rabok elé. Egyébként nem akarom tudni, hogy mit tesznek az ételekbe, mert amíg csupán elképzeléseim vannak róla, addig csak félek attól, hogy egyszer majd bélfertőzéssel visznek kórházba, ha meg biztosan tudnám, talán rémületembe azonnal fel is dobnám a talpam.

S mivel a "Moslékosban" megpróbálnak a korral haladni, egy ideje már külön kaját készítenek a vegáknak. Bár ne tennék. Az ugyanis gyakorta úgy néz ki, mint ha az előző napi maradék köreteket kaparták volna össze, amitől vélhetően még Zsuzsi barátnőm Inez kutyája is vinnyogva menekülne, ha elé tennék. Ráadásul mindezt 1000 forint körüli áron adják. Nem értem, hogy nem ég le a bőr a képükről. Mert ha legalább minőséget kínálnának, még el is fogadnám ezt az árat, de így? Persze mi vagyunk a birkák, akik a felsorolt körülmények ellenére is nap, mint nap a „Moslékos” vályújához járulunk, és a szarért is fizetünk, mint a katonatiszt.

Itt a meggy, hol a meggy?

A minap azonban történt valami, ami végképp kiverte nálam a biztosítékot. Meggyes piskótát vásároltam és már attól is lábon hordtam ki egy infarktust, hogy 300 forintba került, de amikor kibontottam az alufóliából és láttam, mit kaptam, végleg eldurrant az agyam. Egy darab piskótávég lapult a csomagolásban, amiben összesen egy fél szem gyümölcs volt. Akkor értettem meg, hogy a modortalan pultos lány miért dolgozott olyan sebes kézzel a csomagolásnál, mint Rodolfo. Nyílván tudta, hogy a legsilányabb részeket is el kell passzolnia, s mivel egy szőke nő került útjába, hát gondolta, rásózza. Elismerésem, bejött a trükk. S, hogy lássátok, nem kamuzom, azonnal meg is örökítettem a csodálatos süteményt. Íme.

Életem során ennél csak egy megrázóbb élményem volt. Jó tíz évvel ezelőtt a szerkesztőség mellett volt egy büfé, ahol rendszeresen ettünk. Nem volt más….Egyik alkalommal a lány, aki unott fejjel csak azt tudta kérdezni, szőke vagy barna cólát kérünk, olyan hanyag eleganciával hajította ki a szemünk láttára a csótányt a nagy kondér levesből, hogy még csak a szeme sem rebbent. Majd merített egyet hatalmas kanalával, és elénk rakta a káposztalevest, jót étvágyat kívánva hozzá. J Ma nálam is káposztaleves kerül terítékre, de ha nem bánjátok, ezúttal hús nélkülJ

KÁPOSZTALEVES

A félreértések elkerülése végett, amit most ajánlok figyelmetekbe, az nem korhelyleves és nem is az a fogyis borzalom, amit az 1990-as évek végén sokan kondérszámra főztek. Ez egy debreceni specialitás, legalábbis azt hiszem, mert édesanyámtól tanultam. Érdemes kipróbálni, mert gyors és finom. Egy fej káposztát csíkokra vágunk, valamint egy nagyobb sárgarépát is felszeletelünk. Vajon megpirítunk egy kanál lisztet, majd hozzáadunk egy teáskanál pirospaprikát. Erre dobjuk rá a felszeletelt zöldségeket, amelyeket sózunk, borsozunk és kis köménnyel is beízesítünk. Ezt követően a káposztát felöntjük vízzel, és lefedve puhára főzzük a zöldségeket. Amikor kész, egy kávéskanál lisztet tejjel kikeverünk, majd a levesre öntjük, és addig kevergetjük, amíg újra felforr. Nagyon finom étel. Húsevők tehetnek bele kolbászt is. Én kipróbáltam szójavirslivel, nekem nem jött be. De ez is ízlés kérdése.J

RÓM(a)eó, PIZZA, PÁRIZS

Róm(a)eó, Pizza és Párizs

Nincs is annál nagyobb szívás, mint amikor az embert arcon vágja a vegytiszta igazság, vagyis, hogy amit addig képzeltél valamiről, hát az olyan messze van a valóságtól, mint Makó Jeruzselemtől.

Én éveken át úgy áhítoztam Párizsra, mint kisgyerek a színes cukornyalókára. Elképzeltem, milyen lesz végigsétálni a Champs-Élysées-n, a számban éreztem a créme brulée mámorító ízét, láttam az elegáns hölgyeket kezükben Louis Vuittonnal, ehelyett megkaptam a mezítlábas hajléktalanokat, a tinédzsereket rángató rendőröket, meg a bolhapiacot. Biztosan rossz helyre küldtem el a kérvényemet, amikor annak idején azért fohászkodtam, hogy láthassam Párizst. Egy vicces angyal bizonyára véletlenül abba a levélszekrénybe tette be a levelemet, amelyen az a felírat állt, gyere csak Párizsba, mi majd jól kicseszünk veled. Látni akarod az igazi várost, akkor nesze neked!

Más gatyarohasztó hőséget fog ki augusztusban, amikor megérkezik a Charles De Gaulle-ra, naná, hogy mi esőben landoltunk és onnantól kezdve egy héten keresztül olyan érzésem volt, mint ha valami tévedés folytán rossz térbe és időbe keveredtünk volna. Csak poénból raktam be a kabátomat a bőröndbe, de végül még az is kevésnek bizonyul, ugyanis a hőmérséklet bizony még délben sem haladta meg a 15 fokot. Míg másokról csini, pántos pólós képek készülnek Párizsban, addig rólunk szinte csak olyanok vannak, ahol vagy esőkabát, vagy hat pulcsi van rajtunk. Ragoznom nem kell, ha egyszerre mind a hat ruhadarab rajtam volt már a második nap, milyen szagom lehetett a hetedik nap végére. Nem csoda, ha a romantikázás egyetlen egyszer sem jutott eszembe az egy hét alatt. És ha ez még nem lett volna elég, hát akkor éppen Párizsban megkóstolhattam életem legvacakabb croissanját és créme brulée-jét is. A varázs akkor illant el végleg, amikor az egyik éteremből kitessékeltek bennünket, mert közöltük, hogy csak kávézni szeretnénk. Persze franciául üvöltöztek velünk, holott a kezemben lévő térkép még a leghülyébbek számára is nyilvánvalóvá tette, hogy nem a szomszéd sarokról ugrottam le kutyát sétáltatni, hanem vélhetően egy tájékozatlan és a helyi erők mogorvaságától halálra rémült turista vagyok.

S míg Párizsban csalódtam, addig Róma valóban maga volt a megtestesült álom. Utálok klisékben beszélni, de tényleg nem tudok jobb szót mondani az olasz fővárosra, mint bellissima :-) Napfény, az élő történelem, édes emberek és csodálatos ételek. Képzelj el, egy olyan helyet, ahol már kilenckor kényszert érzel a spagetti evésre és ezt addig műveled, amíg betegre zabálod magad. A pizza szaftos, a fagyi krémes, a férfiak pedig tényleg Rómeók. Ha ott azt mondták volna nekem, helyben kitépik a szívem és meghalok, nem bántam volna. Igaz, előtte kértem volna még egy paradicsomos bazsalikomos paninit:-) Ráadásul olyan mázlim volt, hogy az egyik pizzériában találkozhattam egy magyar lánnyal, akiről kiderült, hogy évek óta Rómában él, és a férje tulajdonában van az a hely, ahová betévedtünk. Látva a gasztronómia iránti szenvedélyes szerelmemet, megengedték, hogy belessünk a konyhába, sőt azt is megmutatták, hogy készül az eredeti pizza. Olyat persze itthon, sosem tudunk csinálni, de valami hasonlót, most megpróbálok megosztani veletek. Nekem eddig mindig sikerült jól elkészíteni, és akik megkóstolták, azok sem panaszkodtak. Hát essünk most neki közösen.

                                PIZZA

Első lépésként egy deci langyos, cukros tejben futassunk meg egy élesztőt. A kenyérsütő gépbe, vagy a tálba tegyünk fél kiló lisztet, három teáskanál sót, négy kanál olívaolajat, az élesztős tejet és kb. négy deci langyos vizet. Ebből egy rugalmas, nem ragadós tésztát kell gyúrni. Ha géppel készítjük, akkor az 1 óra 20 perces dagasztó-kelesztő programot használjuk. Ha nem, akkor jól dolgozzuk ki a tésztát és 1 órát kelesszük meleg helyen. Azután formáljunk négy cipót, majd nyújtsuk kerek lapokra mindegyiket. A tésztát kenjük meg olívaolajjal, de a szélét is, hogy ne száradjon ki. Erre kerül a paradicsomszósz, rá egy kis cukor, só, bors és fokhagyma. A feltét bármi lehet, én a paradicsomos mozzarellás változatot kedvelem a legjobban. De tehetünk rá lilahagymát, paradicsomot, füstölt sajtot, olívabogyót és kapribogyót is. A feltétek elkészítésének csak a képzeletünk szab határt. Közepes hőfokon kb. 15 perc alatt elkészül.

PARADICSOMOS KÁPOSZTA

PARADICSOMOS KÁPOSZTA

Egyik nagy kedvencem a paradicsomos káposzta, amit egy kicsit szintén felturbóztam, persze csak egy leheletnyit, hogy az eredeti fíling azért megmaradjon. A káposztát csíkokra vágom, néhány darab krumplit pedig kis kockákra. És itt jön a csavar. Kis olajon lisztet pirítok, körülbelül kétkanálnyit, majd hozzáadok 1 kávéskanál pirospaprikát. Rádobom a káposztát, majd annyi vizet öntök hozzá, hogy félig ellepje. Sózom, és őrölt köménnyel ízesítem, valamint kicsi borssal. Fedő alatt párolom. Amikor majdnem kész, hozzáadom a sűrített paradicsomot és a krumplit. Cukorral ízesítem. Ha nem elég sűrű, akkor még kicsi rántást teszek rá, de ne túl sokat. Érdemes kipróbálni bundás kenyérrel, a két íz kombinációja együtt isteni.

FINOMAN SZÓLVA

FINOMAN szólva

„B**d ki, te k**va jó nő vagy! Megyünk d**ni?” Kedves szavak ezek egy finom úr szájából és bár azt hinnéd, erre a csaj jól elhajtotta a csávót, de a válasza így hangzott: „jah, köszi”. És ezt nem én találtam ki…sajnos.

Inkább fogjuk be a szánk!

Ócska, rossz, silány, buta, vagy nevetséges. 1990-ben még ezeket a jelzőket használtuk, ha nagyon meg akartunk sérteni valakit. Ha az illetőre azt mondták, ostoba, az már rohant a bíróságra és személyiségi jogainak megsértése miatt pert indított. Ma az ostoba szó, már szinte simogatja a dobhártyánkat, úgy simul a kedvesnek elkönyvelt szavak közzé, mint nyuszi a fészekbe. A "b**meg", a "szar", a "k**va", a "bunkó" meg röpködnek a levegőben, ezek a kifejezések kötőszóként folynak még a legkisebbek szájából is. Persze nem csoda, ha ez árad a médiából.

Ott vannak például a gagyik gagyijai, az agymosás csimborasszói a valóságshowk, amelyekben a szereplők úgy káromkodnak, akár egy kocsis. A csatornák meg nem, hogy inkább előírnák a játékosoknak, hogy nem beszélhetnek csúnyán, hanem inkább odatesznek egy 16-os vagy 18-as karikát a képernyő aljára, hogy ne kelljen sípolniuk és ne fizessék ki a gatyájukat a felügyeleti szerveknek. Ezzel persze jogilag levédik magukat, de hol van a jó ízlés, meg a példamutatás. Ja, hogy már megint naiv vagyok? Ha virítod a lóvét, akár még a csillagokat is lekáromkodhatod az égről.

Talán emlékeztek még a Vejedrte ütök című filmre, ahol a kisgyerek első szava a „fuck you” volt. Csak mosolyogtunk rajta, milyen élénk fantáziája van ezeknek a hollywoodi producereknek, mert abban az időben kis magyar honukban elképzelhetetlennek tartottuk, hogy egy bébi valóban ilyesmit hall a szüleitől. Aztán lássatok csodát, egyik ismerősöm a minap azt mesélte, hogy a szomszéd két éves kisfia úgy elküldte őt a „picsába”, hogy csak nézett. Hát, itt tartunk….

Nem finomkodunk, nem kedveskedünk, még csak nem is köntörfalazunk, mert ma az a vagány, meg a korrekt, aki a másik arcába meri vágni, mennyire „g**i unalmas” és „egy rakás szar”, amit csinál.

Én azért megpróbálok finomkodni, ezért felújítottam egy régi klasszikust, amit gyerekkoromba ki nem állhattam, de felnőttként rájöttem, hogy tényleg fincsi és ha nem a rántásról szól a történet, még egészséges is! Mellé pedig adok valami olyasmit, ami  unokahúgomnak, Katának a kedvence.

FINOMFŐZELÉK ZÖLDSÉGFASÍRTTAL

A finomfőzelék nem az ellenséged, plána, ha jól van elkészítve, márpedeg, Te jól fogod megcsinálni:-) Készíts elő sárgarépát, fehérrépát, kukoricát, zöldborsót, krumplit. Borsóból és kukoricából a fagyasztott vagy konzerv is jó. A zöldségeket meghámozzuk és lehetőleg egyforma kis kockákra vágjuk. Aztán kis vajon vagy olajon kissé megpirítjuk a zöldségeket, nagyon pici vízzel felöntjük és puhára pároljuk. A konzerv zöldségét csak akkor rakjuk hozzá, ha már a friss zöldségek megpuhultak. Ha ez kész, liszttel megszórjuk a zöldségeket, jól összekeverjök, majd annyi tejet öntünk rá, hogy háromnegyedéig lepje el. Nem kell félni, nem marad csomós a liszt, ha folyamatosan kevered. :-) Aztán csipetnyi sóval, kevés cukorral és borssal ízesítjük. Addig keverjük, míg besűrűsödik. Tényleg isteni. A zöldségfasírthoz én géppel szoktam összeaprítani a zellert, sárgarépát, fehérrépát és karalábét egyenlő arányban. Adok hozzá vöröshagymát, 1 tojást, reszelt sajtot, kevés zsemlemorzsát, vagy száraz zsemlét, pirospaprikát, sót, borsot, petrezselymet. Jól összegyúrom, majd a gömböket formálok és kisütöm. A legjobb, ha tepsibe teszed és sütőben sütöd, úgy nem lesz olajos.

Alejandro, a KOCKAhas

Alejandro, a KOCKAhas – Mert kell a gagyi

A minap azon kaptam magam, hogy Alejandronak szólítom az egyik papagájunkat. Nem vitás, eljött a vég! Már is azt lesem, honnan csendül fel a pokol angyalának harsonája, vagy mikor fog fülön két ördög és rángat bele egy fortyogó üstbe. Mondjuk, ha kockahasuk van, bánja a fene:-)

Szappaoneperák....

Szóval, mostanában, amikor végzek a kora reggeli melómmal, nem kapcsolom ki a tévét, amíg készülődöm, amolyan háttérzajként megy. Egyik nap azt vettem észre, hogy tudom, ki a nyavalya Juan meg Paz és azon izgulok, Barbara odaadja-e Nicolasnak a titokban hozzá írt szerelmeslevelét. Uram atyám, doktort! Hát tényleg megfertőződtem! Tényleg elérték a gagyi szappanopera készítői, hogy a Szerelem rabjai beköltözzenek az agyamba!

Komolyan mondom, fogalmam sem volt eddig, mitől indulok olyan vidáman munkába az utóbbi napokbanJ De komolyan, ez a sorozat, jobb, mint egy divatos pszichiáter. Nekem ne mond, hogy olyan mondatok nem dobják fel az ember napját, mint: …de én mindig Pazra vártam, olyan, mint, ha mindig a lépcső alján maradtam volna.” Érteni ugyan nem értem, de Istenemre mondom, ennél szebb szerelmi vallomást az életemben nem hallottamJ Hát, ezek szerint mégis csak kell a gagyi az életünkbe, mert akárhogyan tiltakozunk is ellene, ez is csak olyan, mint egy finom étel, ami a különböző fűszerek nélkül, csak silány gyomortöltelék.

Titkolod, de Te is nézed :-)

Kismaci, piros szívecskével, műanyagrózsa parfümillattal, pásztorfiú porcelán szobor, linóleum asztalterítő és függönyre csatolható pillangók. Vitathatatlan, kell a gagyi…Vagy, kinek nincs otthon legalább egy csészéje, SZERETLEK felirattal? Most, bebuktál, mert látod, te is szereted a gagyit. Csak a munkahelyeden tagadod le, hogy nézed a Szex és New yorkot és annak drukkolsz, hogy Carrie és Big végre csináljanak már gyereket és egymás kezét fogva haljanak meg, a lemenő nap fényénél mondjuk Honoluluban. Ja, és mindezt nézze végig Big korábbi fiatal szeretője, potyogjanak a könnyei és halkan suttogja el: a szeretett férfit átengedi annak a nőnek, akihez világ életében tartozott. Hát, ilyesmi...

És aki még nem kattant rá a szappanoperákra, az sutyiban ValóVilágot vagy Barátok köztöt néz és még magának sem meri bevallani, időnként nagyon is élvezi, hogy simára mossák az agyát.

S, ha már Alejandro kockahasát említettem, mutatok most nektek egy hasonlóan izgató kockát, ami nem mexikói, de déli, vagyis déligyümölcsös, nevezetesen narancsos.

CSOKIKRÉMES NARANCSKOCKA

Egy hűvös téli estén agyaltam ki ezt a receptet. Csakis annak apropóján jutott eszembe, hogy a szekrény tetején ott állt néhány üveg narancslekvár, amit még a nyáron tettem el és nem igen tudtam használni. Akkor jött a narancskocka ötlete, amit aztán megspékeltem egy kis csokikrémmel. Egyáltalán nem nehéz, nekem elhihetitek.

Először a mixerbe rakjunk be négy tojás sárgáját, négy kanál cukrot, négy kanál vizet, két kanál olajat, 1 meghámozott és cikkekre szedett narancsot, 1 sütőport, 2 és fél deka darált mandulát, valamint 5 evőkanál lisztet. A keverékhez óvatosan adjuk hozzá a négy tojás felvert habját, végül a masszába keverjünk két meghámozott és kis darabokra vágott narancsot. Sütőpapírral kibélelt tepsibe közepes hőfokon 15 percig süssük, vagy addig, amíg a tűre már nem ragad a tészta. Közben egy doboz mascarponéhoz adjunk ízlés szerint porcukrot és kakaót. Ezt követően 2,5 deci habtejszínt verjünk kemény habbá és óvatosan keverjük össze a csokis mascarponéval. Miután a tészta kihűlt, kenjük meg egy réteg narancslekvárral, majd kenjük rá a csokikrémet. A tetejét narancsszeletekkel díszítjük, valahogy így.

MAGYAROS specialitás, avagy a nagy lenyúlás MAGYAROS specialitás, avagy a nagy lenyúlás

MAGYAROS specialitás, avagy a nagy lenyúlás

Itt a piros, hol a piros, lepukkant pályaudvari wc-k, 100 ezres cukrászdai számla, bunkó taxisok és a nagy "közpénzlenyúlás", ahogy szegény Cseh Tamás énekelte annak idején.

Itt a piros, hol a piros? :-)

Ez Magyarország a külföldi barátaim szemével. És, hát hiába próbálok tiltakozni, hogy nincs igazuk, máris sorolják a friss történeteiket, amelyeket az utóbbi egy hétben szereztek Budapesten. Szegények azt hitték, hogy a villamoson is lehet jegyet venni, és mivel nem volt náluk utazásra jogosító ticet, naná, hogy az ellenőr megbüntette őket. Nem is ez verte ki náluk a biztosítékot, hanem az, amikor a BKV-s közölte velük, hogy most azonnal 66 ezer forintot csúsztassanak be az ő farzsebébe. Mivel nem beszélnek magyarul, az ellenőr meg nem tudott angolul, azért a karszalagos fickó activityzni kezdett velük. Elmutogatta a hatvanhatot, majd a jó magyar forintot végül a zsebére mutatott, hogy véletlenül se legyen félreértés. Korrumpálni ugyan volt esze az ellenőrnek, arra viszont már nem gondolt, hogy magán hagyta a névjegyét, így pénzt ugyan nem kapott, de feljelentették őt a feletteseinél. Persze nem vagyok meggyőződve arról, hogy bárki is számon kéri majd, ha csak nem azért, miért nem volt ügyesebb és miért csak 66 ezer forintot kért, miért nem többet.

Még szinte ki sem heverték a sokkot, amikor a Liszt Ferenc tér egyik éttermében egy akkora számlát kaptak vacsora után, hogy abból akár a Parlamentet is megvásárolhatták volna, nem, hogy két adag töltött káposztát. S hiába volt jó a magyaros étel, a szájukban keserű szájíz maradt. 

Egy másik alkalommal a Duna plázából a Nagymező utcába szerettek volna eljutni, s mivel előre lerajzoltam nekik az útvonalat, rögtön levették, hogy a taxis baromi rossz irányba indul el velük. A fickó nyílván úgy gondolta, még van ideje vacsoráig, neki belefér egy kis városnézés, ráadásul így majd téliszalámi is kerülhet a szendvicsébe párizsi helyett. A barátaim ugyan próbáltak tiltakozni, hogy nem a Parlamentet szeretnék megnézni és ugyan ne kavirnyáljon már velük a taxis össze-vissza az V. kerületben, de a sofőr tojt a fejükre. Csak azt hajtogatta, dugó, meg erre gyorsabb, és mikor 45 perc múlva megállt a Nagymező utcába az elvárható számla helyett, annak a háromszorosát mondta be. Szegény balekok, meg fizettek, mint a katonatiszt, mert már tele volt a hócipőjük a veszekedéssel, meg a reklamálással.

Hát ilyen a magyaros vendégszeretet és hiába léteznek még becsületes emberek is ebben az országban, a zsiványok és köpönyegforgatók miatt soha nem fogjuk levetkőzni magunkról a negatív jelzőket.

S, hogy a mi szánkba ma se maradjon keserű szájíz, nézzünk valami igazán finomat, ma éppen magyarosat. Mert ehhez van kedvem és hétvége lévén most egy kicsit macerásabb kaját is be lehet vállalni.

MAGYAROS RAKOTT KÁPOSZTA

A rakott ételek elkészítésénél az egyik legfontosabb dolog, a sorrandiség átgondolása. Ha jól tervezel, időt, energiát és ezáltal pénzt, na meg egy csomó idegességet spórolsz meg. Éppen ezért ajánlom, hogy mindig azon alapanyagok főzésével kezd a munkát, amelyek a leghosszabb ideig készülnek el. Ebben az esetben ez nem más, mint a savanyú káposzta. Ám mielőtt a fazékba teszed, mosd át alaposan hideg vízben, hogy ne legyen se túl sós, se túl savanyú. 
Míg a káposzta a vízben ázik, addig egy kuktában kis olajon dinszteljünk meg egy nagy fej kockára vágott vöröshagymát. Majd húzzuk le a tűzről és tegyünk rá pirospaprikát, sót, borsot és köményt. A fűszeres hagymára tegyük rá a káposztát, majd keverjük össze, hogy a káposztát mindenhol érje a keverék. Végül annyi vizet öntsünk rá, hogy éppen csak ellepje. A káposztát főzzük puhára, a kuktában ehhez elég 35-40 perc, lefedett lábasban kb. 1 óra 15 perc. Közben egy serpenyőbe hevítsünk kis zsíradékot és tegyünk rá egy nagyobb csésze rizst, majd adjunk hozzá kétszer annyi vizet, mint a rizs volt, majd főzzük meg. Közben egy tepsit kenjünk ki vajjal, tegyünk bele egy réteget a megfőtt káposztából, majd halmozzunk rá egy réteg rizst, aztán fedjük be tejföllel és reszelt sajttal. Majd ismételjük meg az előbbi sorrenbe a rétegezést. A rakottas tetejére káposzta kerül. Végül a tejfölbe üssünk 1 tojást és jól keverjük bele. A keverékkel fedjük be a rakott káposztát, majd magas hőfokon süssük addig, amíg a teteje megpirul, de kb. fél órát. Tapasztalatom szerint ez az étel másnap még finomabb, mert addigra jobban összeérnek az ízek.

HazugságSPIRÁL

HazugságSPIRÁL

„Hát nem szörnyű, mi folyik Csecsenföldön?” – hangzott Bridget Jones szájából a mondat és valahogy mindig ez jut eszembe, amikor azt veszem észre, valaki durván belegabalyodott a hazugságspirálba.


Most azt kérded, mi a fenét akar mondani ez a lökött blogger ezzel az összefüggéstelen gondolatmenettel? Hogy jön ide a kövér szinglikirálynő, meg Csecsenföld és mi a hóhér az a hazugságspirál? J Nyugalom, mindent elmagyarázok! Szóval, van egyszer a jó öreg Bridget Jones, aki többnyire műveltebbnek akar tűnni, mint amilyen valójában és miközben Csecsenföldről hablatyol, inkább az érdekli, hol lehet a WC. Na, akkor kettő már letudva, vagyis Bridget és Csecsenföld. Már csak a hazugságspirállal vagyok adós.

Ha alfába lemennék – ez sosem ment, mert állítólag túl izgága és hitetlen vagyok hozzá – szóval, ha ez sikerülne, biztosan vizionálni tudnék egy spirált, amelyben emberek evickélnek. Kapálóznak a kövér, rövid kis lábaikkal, vinnyognak, mint a bizonyos szűzlány, akit oda visznek. Az elmém legfurcsább bugyrából megszületett személyek nem másban kapálóznak, mint saját hazugságuk folyamában. Csak akkor menekülhetnek a spirál fogságából, ha bevallják, a Csecsenföldi helyzet helyett jobban érdekli őket, hogy a rákfalatkákból maradt-e még a svédasztalon és ki kinek a feleségét du**a éppen.

Na és ki nem látott már olyan csontsovány modellt, aki lépten-nyomon azt hangoztatja, ő bizony szerencsés alkat, mert bár kedvence a szalonna pörkölttel és ezt bármikor képes is letolni, mégsem hízik. S miközben erről beszél mosolyogva a kamerának, máris azon gondolkodik, ma este melyik étterembe mennek és ott van-e olyan klotyó, ahol kaja után nyugodtan meghánytathatja magát.

Igazságok, féligazságok, kamuk, vagy csak kis hanták. Jó anya, jó feleség, a legjobb háziasszony…közben meg a piac helyett a szomszédba jár kamatyolni. Mind így kezdik, aztán végképp benyeli őket a hazugságspirál.

Ha már spirálról, meg benyelésről beszélünk, akkor talán ajánlhatok valami olyasmit is, ami jóval kellemesebb, mint elmerülni a kamuposványban. J Legyen a mai menü, kakaós spirál, vagy ahogyan mindenki ismeri, kakaós csiga.

KAKAÓS CSIGA

 Nahát, ezt a desszertet elkészíteni sem annyira bonyolult, mint malacszívet átültetni egy 40 kilós tinédzserbe. A mai melónkat is nagyban megkönnyíti a kenyérsütő gép, de ha nincs, az sem gond. Szokás szerint, most is azzal kezdjük, hogy 2 deci langyos, cukros tejben megfuttatjuk az élesztőt. Közben a gépbe rakunk további 1,5 deci tejet, 0,5 deci olvasztott vajat, 5 deka cukrot, 1 tojás sárgáját, a megkelesztett élesztőt, végül 30 deka sima és 20 deka réteslisztet. A gépet a szokásos gyúrás-dagasztás programra állítjuk. Amikor letelt a 1 óra 20 perc, a tésztát lisztezett deszkára tesszük, és négyzet alakúra nyújtjuk. A tészta egy ujjnyi vastag maradjon. A tésztalapot megkenjük olvasztott vajjal, majd kakaót és cukrot szórunk rá. Ezután olvasztott vajat csepegtetünk a cukros kakaóra, mert így lesz szaftos a töltelék. A megszórt lapot feltekerjük, mint a beiglit. A rudat feldaraboljuk. Egy-egy csiga kb. 3 ujjnyi vastag legyen. Ezután a darabokat állítva a tepsibe tesszük, a tetejét kicsit lelapítjuk, ahogy a fotón látod. A tepsiben még fél órát pihentetjük a spirálokat, majd sütés előtt kis olajjal szépen körbekenjük őket. Magas hőfokon kb. 20 perc alatt készre sütjük.

SAJTOS KIS CIPÓK

KENYÉR kér(d)és!

SAJTOS KIS CIPÓK

Az Okogonon lévő pékségben is isteniek a kenyerek, de nincs annál jobb, amikor az ember a saját kis cipóit eheti meg. Az a recept, amit most megosztok veled, szintén nem bonyolult. Ha van kenyérsütő géped, persze egyszerűbb, de anélkül is elkészíthető.

Szóval, másfél deci cukros, langyos tejben futtassuk meg az élesztőt. Közben a gépbe rakjuk bele a szintén másfél deci langyos vizet, 2,5 deka olvasztott vajat, 1 kávéskanál cukrot, 2 csapott teáskanál sót és fél kiló lisztet. Végül töltsük bele az élesztőt is. A gépet az 1 óra 20 perces dagasztó-kelesztő programra állítjuk. Ha lejárt, a lágy tésztából formázzunk kis cipókat. kb. 3 darab lesz belőle, vagy 6 zsemle. A cipókat meleg helyen további 1 óráig kelesztjük. A tetejét sütés előtt olajjal bekenjük és sajttal megszórjuk. kb. húsz perc alatt megsütjük magas hőfokon. A még meleg cipók tetejét olajjal átkenjük, így tovább friss marad és puhább is lesz!J

ZÖLD utat kaptunk!

                                                                     

ZÖLD utat kaptunk!

Ahhoz, hogy elhúzzunk a francba, vagy még inkább ahhoz, hogy befogjuk a szánkat, még akkor is, ha éppen valami baromira nem tetszik. Bevallom, én csak azért nem szedem a sátorfámat és hagyom itt ezt az egészet (mindenki értse az egészet, ahogy akarjaJ), mert nincs annyi pénzem és akkora lakóbuszom, hogy felpakolhassam a szeretteimet, hogy aztán belevághassunk a nagy túlélőtúrábaJ

Ősszel Erdélyben jártam, ahol belefutottunk egy vándorcigány csoportba. Legeltették a lovakat, a csecsemők a fedett szekéren, anyuk mellén aludtak. A férfiak meg ittak, vagy pipáztak. Na, ott aztán hisztizhettem volna, hogy valaki sürgősen adjon egy Xanaxot, előbb fordulok fel, mint, hogy nyugtatót találok valakinek a zsebébe.

Az ember egyre inkább azt érzi, hogy sehol, semmilyen körülmények között nem mondhatja el a véleményét, mert annak biztosan következménye lesz. Persze, nem az, hogy az égre „KÖSZI, BÁTOR VOLTÁL, EZÉRT HOLNAP ELŐLÉPTETÜNK” feliratot rajzolnak, sokkal inkább azt, hogy kitörik a nyakadat. Azt hallottátok, hogy már a facebookot is figyelik? Na, nem azok, akikről eddig is köztudott volt, hogy nem éppen társkeresési céllal böngészik adatainkat, hanem állítólag a munkaadók. Basszus! Akkor most mit tehet az ember? Tényleg ilyen szigorúan meg kellene gondolni, hogy szabadidős fotóim közül mit töltök fel a facebookra? Hát igen, ezek szerint nagyon is meg. PEDIG EZ CSAK EGY JÁTÉK, SZÓRAKOZÁS! Csak azt nem értem, miért nem lehet megbízni, értelmes, netán diplomás, értelmiségi munkát végző, vagy éppen nem azt művelő, de akkor sem sík hülye emberekben? Miért kell nyomozni utánuk?

Senki nem annyira idióta, hogy szabadidejében pocskondiázza a cégét, vagy úgy viselkedjen, hogy azzal beégesse magát. Na jó, van az az alkoholmennyiség, de a hányós képeket meg nem biggyeszti ki az ember a világhálóra. És hát az vesse ránk az első követ, akivel hasonló még sosem fordult előJ Mi például Zsuzsi barátnőmmel Boti születése előtt mindig jókat buliztunk és az ezt tanúsító fotók szinte mindig felkerültek a közösségi hálóra. Egyiket sem szégyellem, nincs is miért.

Na és mihez kaptunk még ZÖLD utat? Hát persze ahhoz, hogy ma is valami finomat főzzünk! Legyen ez, mondjuk sajtkrémes spenóttorta. Jó-jó, tudom, hogy a neve alapján sokak fanyalognak, de higgyétek el, hogy a ZÖLD tortám olyan finom, hogy biztosan kértek még belelő legalább egy újabb szeletet.

                                      

       SPENÓTTORTA

Ígérem, ez is egy nagyon egyszerű recept. Azt nem mondom, hogy gyors, ezért aztán a két film közötti reklámszünetbe ne kezdj hozzá, de hétvégén jó móka elkészíteni ezt a sós finomságot. Ha feltételezném, hogy mindenki tud palacsintát készíteni, csak azt mondanám, na, abba a tésztába kell belekeverni a spenótot, de inkább óvatos vagyok és részletezem a dolgotJ  Szóval, tegyünk egy keverőtálba 3 tojást, 1,5 deci szódavizet, 1,5 deci tejet, a felolvasztott spenótmasszát. Ízlés szerint só, bors, fokhagyma és 1 kanál olaj is kerül a tálba. Ezt robotgéppel jól összedolgozzuk, majd annyi lisztet adunk hozzá, hogy az álaga palacsinta-szerű legyen. Ezt követően már gyerekjáték az egész. Kisütjük a spenótos palacsintákat, amelyeket egymásra rakunk. A lapok közé reszelt sajtot teszünk. Úgy a legfinomabb, ha egy-egy sor füstölt sajtot rejt. Ezt a műveletet melegen végezzük, hogy a sajt megolvadjon. Ha ez elkészült, sajtmártást készítünk, amit a torta mellé tálalunk. A mártáshoz kb. 3 deka vajat olvasztunk, hozzá adunk 2 evőkanál lisztet és rántást készítünk. Erre ráöntünk kb. 3 deci tejet, sóval, borssal ízesítjük. Amikor sűrűsödni kezd, belekeverünk reszelt sajtot, ízlés szerint, de minimum 10 dekát. A mártásból mindenki annyit tesz a saját tortaszeletére, amennyit szeret. Különleges, finom étel.